és megmenekültek a hajnalok
s velük menekült a harmat meg a pára
padon hajléktalanok hátizsákja
s a házak közé szorult reszketeg november
végi levelek suttogása
Bátor Herceg hála neked
megálmodtad a reggeleket
s igen a csönd is más alakot ölt
mióta tetemed benne rejtekezett
s mióta törölte arcodról a semmi
nyomát ki átengedte feltámadt
testedbe a sebhelyeket
Drága Herceg elhiheted
örökkön hódolunk neked
s tudjuk azt is ujjad miért
érinti másképp a miénk
mióta a fény mely sírodból
kihívott bőröd redőibe ivódott
s lettél leginkább létező
Krisztus Király
miért hogy kereszt díszíti
koronád
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.