hát ez lennék öröktől fogva

a hullám ritmusa ami a partot mossa

és a sivatagi homokszemek eredete

a karmel hegyének meredeke

s rajta hogy életre kap egy növényke

mind mind az én képzeletem szüleménye

és jeruzsálem templomának minden köve

hogy hová kerül a gerenda szöge

az ötlet mi a tettet megelőzte tőlem fakadt

s a karokban az erő mellyel köre kő emelhető

személyemből áradt elő

és rajtam futnak át a szerelmes remények

a bánatok engem zenélnek

belőlem  nő a fák zsönge ága

engem szólítanak a mennyországba

ha beszéltek néha mégsem értem

mert emberré lettem egészen

s ember csak gyermekből válhat

segítsetek hát hogy magamból kiváljak

s engem ismerjenek akik egykoron prédikálnak

hálálóról a halálnak

igen atyám én ezt akarom

támassz föl engem is embernek

azon a másik azon az utolsó napon

nem hasít belém

nem hasít ki belőlem

éles a szó de esélytelen

árnyképem céloztad én helyettem

A szerelmet gyakran sokáig keresheted. Szeretni az éppen melletted állót elkezdheted.

velem marad minden kettébe törött

pillanat recsegése

ez az a megállíthatatlan

ismétlődő hangjáték agyamban

ami mostban marasztal ódon

bánatokat

csak ami nesztelen leválik rólam

csak az a múlt

csak ami hangtalan hullik a porba

csak az tűnhet tova

csak azt felejtem

ami elereszt engem

Ahhoz, hogy elmondjam neked, hogyan jutottam a csúcsra, lefelé jövet is fáradoznom kellett.

Élete tragédiája, hogy más is tehetséges, nem csak egyedül ő.

Amíg mások sorsát alakítja, üres szerep a sajátja, jutalomjáték a magánya.

can’t bring you magic words

can’t change your mood

smelling the ocean

on the back of the waves

the ocean remains always

but not me on the top of the waves

one day arriving home

I will bring you a drop

with the perfume of the ocean

in my mind and a hug for you

in my arms

elmorzsoljuk magunkat

nem kellünk egészben

csak szeletben darabban félben

futtában és lényegében

nem adjuk föl egészen

mégsem

Serken a vérem az ujjbegyemen. Óvatlan mozdulatom a tűvel. Hibás a munkám vagy annyi csupán, hogy három az óra éjfél után?

jelentem vagyok

átvilágított zsebeimben

nem találtad az ürességet

saját ürességed nyomát

ha most a földbe

taposol nem vagyok

lépcsőfokod a rangba

gondolj bele abba

ha én nem leszek

kire emeled a kezedet

keresztbe vetem

a lábam ha átengedsz

ezen a ponton

ha te leszel

aki most visszatoloncol

akkor sem omlik össze

a sorsom

messzebb úgysem kerülhetek

soha a hazámtól

az én hazám a magasban

áll fönn de nem magától

s fölöttem mindig van

magas

engem a szeretet

rendelt el lenni

téged a gyűlölet

rajtam élősködni

jelentem tehát

ma vagyok

s minek kutatnám

a holnapot